-
Egy cikk Kínáról
Két hónap tapasztalait összegezve született egy nagyon hosszú írás Kínáról.
-
Érdekes adatok Kínáról
– Kínában ketten átlagosan napi 87,5 amerikai dollárt költöttünk. Ha nem számítjuk Hongkongot, akkor csak 79,8-at. Ha Sanghajt sem, akkor 74,7-et. És ha még Pekinget sem, akkor csak 70,5-öt. Segítünk levonni a tanulságot: aki kevésből akarja megúszni Kínát, az Hongkongot mindenképpen kerülje el, és esetleg Sanghajt és Pekinget is. A szállás és az étkezés olcsó, […]
-
Kína vége
Nem szokás teherként megélni egy hetet Dél-Kínában, de több, mint száz leutazott nap után mi már elég válogatósak lettünk. Onnantól kezdve, hogy megvettük december 14-re a Kunming-Mandalay repülőjegyeinket, nekünk már csak Mianmar lebegett a lelki szemeink előtt, és nehezen tudtunk bármi másra koncentrálni. Ugyanazt éreztük, amit éppen két hónappal korábban, amikor Kirgíziában vágtuk a centit […]
-
Enni Kínában/2
(Az előző rész tartalmából: Hőseink már azelőtt elalélnak a kínai konyhaművészettől, hogy megérkeznének az ország igazi kulináris központjaiba.) Nem akarjuk magunkat nagyon ismételni, úgyhogy csak futólag szögezzük itt le a legelején: két hónap Kína után már biztosan tudjuk, ennél az országnál jobban sehol a világon nem lehet enni. Aki egy kicsit is szereti a hasát, […]
-
Néhány elsárgult fénykép
Először azt hittük, roppant ötletes dolog részünkről egymást fotózó kínaiakat fotózni. Később sajnos fel lettünk világosítva, hogy minden harmadik Kínába érkező nyugati turista ezzel üti el a lyukas óráit, úgyhogy most már nem képzeljük magunkat nagyon eredetinek. Az egymást fotózó kínaiakon viszont még most is ugyanolyan gonoszul tudunk röhögni, mint amikor valamikor két hónappal ezelőtt […]
-
Vonat Kínában
Ahogy az már mindenkinek feltűnt, aki valaha az életben ránézett egy világtérképre, Kína elég nagy. Beutazásához tehát óóóóriási távolságok leküzdésére van szükség, ehhez pedig messze a leghatékonyabb eszköz a vasút. Illetve a repülő még hatékonyabb, csak ebben a fapados-mentes országban pofátlanul drága, és egyébként sem megy el mindenhova. Szóba jöhetne még a busz is, de […]
-
Szecsuán, az egy laza hely
Ahogy rendületlenül haladunk előre Kínában, egyre biztosabbak vagyunk, hogy a világon ezzel az országgal csak Európa versenyezhet változatosság terén. És az hagyján, hogy Tibet, Belső-Mongólia, Ujgurföld meg a több tucatnyi kisebbség által lakott vidékek mások, mint Peking, de így utunk kínai szakaszának célegyenesében arra is rá kellett jönnünk, hogy Kína etnikailag han részei közt is […]
-
Puszi-puszi!!! Cuki kispandák!!! Puszi-puszi!!!
Mielőtt életünk egy délelőttjét panda-megfigyeléssel töltöttük, volt néhány előítéletünk ezekkel az állatokkal kapcsolatban. Egyrészt hogy igazából annyira nem is cukik, és népszerűségüket valamiféle világ-összeesküvésnek köszönhetik, amelynek fő mozgatórugói a kínai kormány, lelketlen szuvenírgyártók és a WWF, amely még a logójába is a pandát rakta, nem pedig valami hasonlóan veszélyeztetett, ám kevésbé médiaképes levéltetűt, örökre hazavágva […]
-
Sanghaj, nyílt város
Van, aki szerint a városoknak nincs lelkük, vagy ha van is, azt emberi akarattal és munkával meg lehet törni, fel lehet őrölni és helyére valami újat lehet ültetni. Mindenkinek őszintén tudjuk ajánlani Sanghaj felkeresését, az ilyen megátalkodott materialistáknak viszont a legszívesebben kötelezővé tennénk. Sanghaji történelemlecke, legfontosabb mondat: Sanghaj, bármit is mondanak erről ma a kínai […]
-
A vidék pártján
Hongkong után másodszor is belépni Kínába viszonylag puha volt, elsősorban azért, mert pont oda mentünk, ahol a nagyvárosokat leszámítva messze legtöbb a nyugati turista: Yangshuóba. Yangshuót már az is látta, aki soha az életében nem járt Kínában, viszont legalább egyszer megfordult a világ bármelyik kínai éttermében. Az ezekben található nagy falikép/relief/műanyag tányéralátét/giccses akármi ugyanis mindig […]